Chapter Text
Karácsony Gergely sok mindent pontosan ugyanúgy csinált volna az életében, még több dolgot pedig egészen máshogyan. Az viszont határozottan meggyőződése volt, hogy a hibáiból tanul az ember. Büszke volt rá, hogy pontosan fel tudta sorolni, mit és hogyan tett volna máshogyan és az miért lett volna előnyös. Mi több, azt is meg tudta mondani, hol csúsztak félre a dolgok.
Kivéve egy dolgot.
Vitézy Dávidról egyáltalán nem tudta megmondani. Sem azt, hogy pontosan hol kezdődött, sem pedig azt, hogy egyáltalán jó döntés volt-e.
Ahogy a budapesti irodában várt rá, pontosan ott és pontosan úgy, mint a miniszteri felkérés napján, visszaemlékezett a harmincadik Budapest Pride utáni hétfőn történt eseményekre. Igen, ott valami határozottan elkezdődött…
2025. június 30.
Elképzelhetetlenül hosszú nap volt. A Rendkívüli Fővárosi Közgyűlés a Budapest Pride utáni hétfőn nem tartozott Gergely kedvenc elfoglaltságai közé, láthatóan ezzel a többi megjelent tag is hasonlóképpen volt. Legszívesebben kiélvezte volna a Budapest Pride sikerét, hiszen elképesztő tömeg gyűlt össze az eseményen. A közös cél még azokat az embereket is megszólította, akik egyébként nem teljesen értettek egyet az esemény értékeivel. Egyetlen pozitívumnak azt sikerült elkönyvelnie, hogy elkerülték Budapest működőképességének teljes összeomlását az utolsó utáni pillanatban. Természetesen erre nem lett volna szükség, ha Orbán Viktor kicsit is képes lett volna valóban kormányozni az országot, de hát Gergely erről már régen lemondott. Orbán Viktor pontosan úgy kormányozta az országot, ahogyan egy cukortól felpörgött hatéves tette volna az elektromos játékautójával.
Gergely nagy sóhajjal vette a vállára táskáját. Hihetetlenül kimerült volt. Éppen kilépett volna az irodájából, miután végzett a holmijának az összepakolásával, mikor szembe találta magát Vitézy Dáviddal.
- Szeretnék hazamenni – közölte őszintén a férfival. Már nem volt ereje az udvariaskodáshoz. Semmi kedve nem volt meghallgatni, mennyivel jobb lett volna máshogyan dönteni a Közgyűlésen Budapest közlekedésével kapcsolatban. A főváros működőképes maradt. Csak ez számított.
- Azonnal hazamehetsz – Vitézy tett egy lépést előre, Gergely pedig egyet oldalra, hogy kitérjen az útjából. Ez azt eredményezte, hogy Dávid bent találta magát a főpolgármester irodájában, de nem egészen úgy, ahogyan ő azt tervezte, mivel nem kényszerítette Karácsonyt meghátrálásra. Gergely sóhajtva követte Dávidot és megállt vele szemben, egészen közel hozzá. Na, meg az ajtóhoz is közel. Tapasztalatból tudta, hogy hamarabb szabadul, ha meghallgatja a férfit, de azért nem ártott a menekülési útvonal közelsége. Talán még kritizáló nyilatkozatok nélkül is megússza, ha szerencséje van.
- Öt percet kapsz. Minden más várhat holnapig.
- Budapest tömegközlekedésének jelentős lebénítása a te szabadságünnepedre teljes mértékben felesleges volt és káros - kezdett bele Dávid, Gergely pedig azonnal tudta, hogy ez nem öt perc lesz -, valamint a főváros ezt nem engedhette volna meg magának ebben a helyzetben. Pride lehet máskor is. Jelentős anyagi ráfordítást okozott a közlekedés átszervezése, tulajdonképpen ki is szórhattuk volna azt a pénz a buszok ablakán.
- Vagy együtt vagyunk szabadok, vagy egyikünk sem az. Ki kell állnunk a szabadságért, amíg még megtehetjük - magyarázta Gergely fáradtan, egy másodpercre a plafon irányába pillantva. Ezt egyszer már megbeszélték.
- Nem ebben a helyzetben, amikor Budapestnek minden forintjára szüksége van - ellenkezett Dávid.
- Te magad mentél ellen a Fidesz terelésének - emlékeztette Gergely, miközben hátát az irodája falának döntve figyelte a másik férfit. Szándékosan nem kínálta hellyel, hátha kevesebb ideig kíván maradni, ami azzal járt, hogy így viszont ő maga sem tudott leülni, mert a tiszteletlenség netovábbja lett volna. Maradt a fal. Alig állt a lábán, úgy érezte, mintha ólomból lenne a teste. Ezt a fordulatot viszont valóban nem értette. A Fidesz tőlük várható módon még a Közgyűlésen sem volt hajlandó elengedni a Budapest Pride témáját, Vitézy viszont nem hagyta, hogy a hétvégi esemény legyen a fókuszban.
- Így volt. Semmi értelme nem lett volna a vitának abban a szituációban. Éppen a tömegközlekedés működése volt a tét. Ettől függetlenül felelőtlenség volt megrendezni.
Gergely sóhajtva megrázta a fejét. Úgy érezte, nem haladnak semerre. Vitézy vélhetően nem vette jónéven a mozdulatot, mert összeszűkült szemekkel méregette a főpolgármestert.
- Mit akarsz tőlem, Dávid? Idejöttél, hogy egy megtörtént eseménnyel kapcsolatban megbánásomat fejezzem ki?
- Elképzelni sem tudom, hogy ez számodra miért annyira fontos, hogy Budapestet és saját magadat is veszélybe sodord - Vitézy előrelépett egyet. Gergely jól látta a Dávid íriszét határoló sötétkék kört. Ha nem azt figyeli, akkor sem tudta volna nem észrevenni.
- Azért, mert alapjog - válaszolta Gergely egyszerűen, a szükségesnél halkabban. Pár pillanatig mélyen egymás szemébe nézve álltak, azon tűnődve, vajon mi járhat a másik fejében.
- Különös indokai vannak, főpolgármester úr - válaszolta végül Dávid ugyanolyan halkan, mint az előbb Karácsony, majd elhagyta az irodát. Gergely még percekig állt a falnak vetett háttal, összezavarodva, azon tűnődve, mi történt az imént. Az előbbi kimerültsége minden nyom nélkül elillant, helyét furcsa bizsergés vette át.
Jódarabig nem történt semmi. Ennek ellenére Gergely sokszor visszagondolt a Budapest Pride utáni hétfő este történt interakciójukra, titkon azt kívánva, bár megismétlődne valamikor legalább valami hasonló. Ezt természetesen nem merte bevallani még saját magának sem. Feleségével, Virággal a kapcsolatuk jó volt. Nem tökéletes, de jó. Olyan, amire az emberek több mint két évtized házasság után okkal irigykednek. Igazán nem tudott mire panaszkodni.
2026. április 24.
A következő jelentősebb esemény akkor történt, mikor Vitézy elfogadta Magyar Péter felkérését a közlekedési és beruházási miniszteri pozícióra. Gergely akkor már napok óta nem gondolt Dávidra, hiszen a főpolgármesteri irodában történt különös interakció majdnem egy éve volt. Az emlék szép lassan megfakult, egyre könnyebb volt a családjával foglalkoznia ismét. Már majdnem sikerült meggyőznie magát, hogy nem jelentett semmit…
Viszont, mikor Gergely felhívta, hogy átadja gratulációját, Dávid különös hangon kifejezte, hogy még aznap tárgyalni akar vele. Gergely egy budapesti irodát ajánlott számára a késő esti órákban, ahol a legtöbb, a sajtó előtt nem nyilvános megbeszélését folytatta le.
- Üdvözlöm, főpolgármester úr - nyújtotta a kezét Vitézy szokatlanul vidáman, ahogy az irodához ért.
- Miben segíthetek? - érdeklődött udvariasan Gergely. Nagyon forrónak érezte a kezét ott, ahol Dávid hozzáért.
- A remélhetőleg szoros és zökkenőmentes együttműködésről jöttem tárgyalni - Gergely biztos csak álmodta, hogy Dávid szokatlanul lassan és halkan ejtette a „szoros” szót.
- Magam is remélem, hogy minden rendben fog zajlani - igyekezett tartani a távolságot, de nem sikerült semleges hangnemet megütnie. Lábai hirtelen elgyengültek.
- Amennyiben odafigyelünk egymás igényeire, simán fognak menni a dolgok - megint ugyanaz a hanglejtés, viszont most a „simán” szóval. Gergely határozottan nem álmodott. Ez a valóság volt. Dávid csak ezután engedte el a kezét. A férfi valamit határozottan akart tőle. Karácsony tett egy fél lépést előre, hogy megbizonyosodjon a másik férfi szándékairól. Dávid nem hátrált. A köztük lévő pár centi távolság forrón vibrált az iroda hűvös, esti levegőjében. Néhány másodpercig csendben néztek egymás szemébe. Dávid felvonta egyik szemöldökét, kedvére való volt Gergely aranyos esetlensége.
- Mindenképpen szükség lesz új befektetésekre a jó kapcsolat fenntartása érdekében - jelentette ki Gergely rekedten. Gyorsan megköszörülte a torkát. Fogalma sem volt, hogy mi történik pontosan.
- Modernebb vonatokra… - Dávid alig észrevehetően elmosolyodott, végig tartva a szemkontaktust. - A gyorsabb közlekedés érdekében.
- Új pályákra - értett egyet Gergely. Már nem is tudta, hogy mit beszél, csak Dávid különleges, kék szemeire koncentrált.
A főpolgármester egyszer csak hátrébb lépett két lépéssel, mintha most jött volna rá, hogy valami borzalmas dolgot készül megtenni. A leendő közlekedési és beruházási miniszter pár pillanatig felvont szemöldökkel, a meglepettségtől sűrűn pislogva figyelte, de nem ment közelebb.
- Szabadon szeretni alapjog. Az együttműködésnek is kifejezetten jót fog tenni - mondta végül Dávid titokzatosan.
- Teljesen mindegy, hogy kicsodát, egyáltalán nem erről van szó! - ellenkezett Gergely, bár nem teljesen értette a helyzetet.
- Ez nem kicsit sértő - vetette közbe Dávid. - A főváros és a kormány közti zökkenőmentes együttműködés fenntartása alapvető feladatunk.
- A kormány és a főváros között - ismételte hidegen Karácsony. - Semmi több.
- Ahogyan főpolgármester úr kívánja - biccentett Dávid halvány mosollyal, pont úgy, mint aki ezt az egészet nem hiszi el, majd köszönés nélkül elhagyta az irodát. Tudta, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Karácsony Gergely okkal állt ki ennyire szenvedélyesen a Budapest Pride mellett. Az emberek bonyolultabban működtek, mint a járművek, de hasonlóan logikusan. És Karácsony Gergely működése egyáltalán nem heteroszexualitást sugallt számára…
Ahogy egyedül maradt, Gergely hátát a falnak vetve csúszott le a padlóra. Azon gondolkodott, hogy mit fog mondani Virágnak. Bár semmi nem történt, mégis szörnyen érezte magát. Úgy döntött, hogy aznap nem megy haza. Hirtelen rengeteg gondolkodni valója támadt, azok a sötétkék szegélyű kék szemek pedig egyáltalán nem hagyták nyugodni…