Work Text:
A sarki kis kávéháznak nem sok vendége akadt szerda reggelenként. Hatalmas üvegablakain beáradtak a korai nap lágy sugarai, a nyitott ajtón pedig beillant a kellemesen hűvös későtavaszi szellő.
Az egyik ablak előtt egy egyszerű, de elegáns férfi ült, az asztalkán egy csésze meleg kávé gőzölgött a hideg huzatban, kezében pedig a Nemzeti Újság legfirssebb példánya díszelgett.Az üres papírlapokat olvasgatva egyre mélyebbre és mélyebbre húzódott a mérgelődő ránc szemöldökei között. Ajkait lebigyesztve durrogott magában, néha még a fejét is megrázta hitetlenkedésében.
A kávézó sarkában egy másik hasonló férfi töltötte szerda reggelét. Asztalán a kávés csésze egyre gyorsabban ürült. Az ő kezében nem volt újság, a oldalak helyett mást bámult. Fürkésző szemei figyelmesen futottak végig az ablak előtt morgolódó férfin. Elrejtve a kávéház üres szegletében kezei is munkához kezdtek.
Zsebéből elővett egy kis füzetet, és írni kezdtett. Golyóstolla csak úgy szelte a lapokat kunkori betűk hadával. Szeme fel-fel pillantott a férfire, szíve nagyot dobbant minden gondolattal.
Ez nem az első alkalom volt. Minden szerda reggele így nézett ki Dezsőnek. Beült a kávéházba, rendelt egy feketét kis tejjel, és várta, hogy megérkezzen Ő.
Általában mire betoppan az alkalmi újságával, Dezső csészéje már csak félig volt. Úgy tűnt észre se vette Dezső jelenlétét a hosszú hónapok után. Egy alkalommal Gézával ültek be, mivel a rokont borzasztóan fúrta a kíváncsiság. Legalább haszna is volt a nagy orrának, amit mindenbe beledugott.
Gézától megtudta, hogy Frigyes a neve. Frigyes. Milyen pompás név. Frigyre gondol tőle az ember, és ó, hogy gondolt erre Dezső is. Megszállottan figyelte Frigyest minden adandó alkalommal, de úgy volt vele, hogy a szeglet árnyai közé rejtőzve észrevétlen maradhat.
- Olyan egyértelmű vagy... - ábrándította ki mély gondolataiból Ady. Szúró szemmel pillantott vetélytársára Dezső, amiért elvonta drága figyelmét, de az meg sem szeppent.
- Eredj innen! - szólott dühösen Dezső.
-Ha elrabolta a szívedet menj oda, és ismerkedj meg vele. Lehet akkor nem leszel ilyen visszataszítóan megszállott.
- Dehogy megyek, rendes vagy? Nem is tudja ki vagyok.
- Drága jó Istenem miért sújtasz ilyen ökrökkel éngemet. - siránkozott Ady - Ha így hiszed, még annál is kevesebb eszed van mint gondoltam... Dezső, már hónapok óta lesed őt, biztos rájött már. Sőt szerintem nem is bánja, mert akkor már a nyomát se látnád. Szóval menj, te hős szerelmes, tedd meg az első lépést.
- És honnan tudjam, hogy nem csak túl akarsz járni az eszemen egy jó nevetés érdekében? - kételkedett Dezső.
- Fáj rádnézni te fajankó. De, ha tényleg egyedül akarsz meghalni, csak tessék. - és ezzel el is távozott a kelletlen vendég. De egy dolgot maga mögött hagyott Dezsőnek. Egy kisebb rajnyi pillangót a hasában, legalábbis az érzetét.
Több szerdai reggel is eltelt ezután, de a pillangók nem, hogy nem követték Adyt, hanem még szaporodtak is. Egyik kedd este Dezső elhatározta, hogy másnap megteszi, oda megy Frigyeshez, és belekezd az egészbe.
A következő reggel rendesen kicsípte magát. Megfésülte haját, kifényezte cipőjét és kiporolta kedvenc kabátját. Így, magabiztosan, lépett ki a házból, csörtetett végig az utcákon egészen a kávézóig.
Ott viszont meghökkent, mivel Frigyes már ott kávézott az ablaknál, ahogy azt minden szerdán tette. Hirtelen Dezső összes bátorsága elillant, szíve pedig egyre hevesebben kezdett verni, de mégis eltökélten ment oda Frigyeshez.
- Elnézést, szabad ez a hely? - kérdezte Dezső a megszokottnál magasabb hangon. Frigyes meglepetten nézett fel rá. Egy pillanat elteltével lágy mosollyal az arcán bólintott, hogy nyugodtan leülhet.
A többi pedig már történelem...