Chapter Text
- Gyönyörű vagy!...Szeretlek!...Oku!
Zavarbaejtő mondatok, Ismerős, oltalmazó, megnyugtató hangszín. Halk mégis felerősödik a csöndes éjszakai homályban.
Minden mondat után egyre jobban kinyílnak az aranyos értetlen szemecskék. A sötétséget fülkészik. Merev kinyújtott testpozíció amivel garantált a csendesség és a nyugalom. Érezhető a forróság ami a tarkótól egészen az arcig terjed vöröses árnyalatot létrehozva. Valószínűleg látványos lenne bármilyen másik helyzetben de itt a zavart fiú szerencséjére ez nem állt fent. A könnycseppek a szinte teljesen vízszintes elhelyezkedés hatására apró csíkokat hagyva a fehér lepedőre esnek ezzel jelezve a hirtelen boldogságot.
A szemecskék ezúttal remegve összezárulnak és gazdájuk aranyos szipogását hallgatják. A lassacskán növekedő csomó a torokban folyamatos nyelésre késztet ezzel imádnivaló, jámbor hangokat létrehozva amelyek belepik az ezúttal teljességgel hangtalan szobát.
Egy kellemes érintés simítássá majd öleléssé alakul a meglepett fiú felé irányúlva...az illat szinte kábító a meleg test és karok biztosága pedig remegést idéz elő.
Apró nyögés hallik erősödő, birtoklóbb
szorítás...
- Szeretlek! Hangzik ismét ezúttal hangosabban és rászorulóbban.
Hosszú csönben egy apró válasz:
Köszönöm...